Bemutatkozunk

A felújított Budai Polgári Casino impozáns Krisztina téri épülete ad otthont a Budavári Művelődési Ház utódintézményének, a Máraikultnak. Míg az intézmény célja, hogy folytassa a bemrockpart hagyományos, ’70-es években gyökerező tradicionális programjainak szervezését, mégis, a kerület kulturális életének egyik motorjaként a „megújítva megőrizni” mottóját követve egyszerre igyekszik értékteremtő, innovatív, ugyanakkor a kerületi hagyományokat ápoló kulturális tevékenységet megvalósítani: értékeinkből, hagyományainkból építkezve, gyökereinkből táplálkozva megújulni. A tervezett programszerkezet a legszélesebb korosztály és érdeklődési kör igényeit kívánja kielégíteni a kisgyermekek számára szervezett szórakoztató színházi programokon, valamint készségfejlesztő foglalkozásokon át az esti könnyű- és komolyzenei koncerteken keresztül a nyugdíjasok kisközösségei számára létrehozott hagyományápoló, ismeretterjesztő, városvédő vagy irodalmi tematikájú találkozóinak létrehozásáig. Az intézmény munkatársai elsődleges feladatuknak tartják, hogy a programok érdekesek, színvonalasak és tartalmasak legyenek, amelyek között minden korosztályú és érdeklődésű látogató megtalálja a neki leginkább tetszőt.

Az intézmény a közművelődési tevékenység mellett megújult terembérleti és egyéb szolgáltatásokat biztosít üzleti partnerek számára.

Márai Sándor Művelődési Ház felső látkép

Az épületről

A Budai Polgári Casino székháza 1893-ban épült, id. Francsek Imre tervei szerint. A kaszinó az első emeleten működött, a díszterem mellett több társalgóval, olvasóval és játékszobákkal. A pincében étterem, a földszinten több üzlethelyiség, a második emeleten három bérlakás volt. A földszinti saroküzletben eleinte sörcsarnok, majd bank, 1901-től 1915-ig Auguszt József cukrászdája, aztán ismét bank működött, 1936-ban pedig ide költözött át a szomszédból a Philadelphia kávéház. Az épület tornya Budapest 1944–45-ös ostromakor megsemmisült, homlokzata súlyosan megsérült. A homlokzatot 1946-ban Lux László tervei szerint helyreállították, de a saroktornyot nem javították ki, a homlokzatot – az ép részeket is leverve – teljesen lecsupaszították. A II. világháború után az épület 1989-ig az MSZMP, a KISZ, az Úttörőszövetség és a Munkásőrség kerületi székháza volt, földszintjén fodrászattal és csemegeüzlettel. Ez utóbbi különböző cégérek alatt a felújítás megkezdéséig mindvégig működött.

A Budavári Önkormányzat az épület szétdarabolásakor eladott lakásokat, irodákat kivásárolta és a közösségi és kulturális tér építészeti értékeihez, múltjához és régi-új funkciójához méltó, gondos felújításon esett át. Ennek során a művelődési ház igényeit kiszolgáló funkciók és korszerű elvárások mellett fontos szempont volt a meglévő értékek megtartása, helyreállítása.

Homlokzat 1893, 1989 és 2021-ben

Az épület az átalakítás során visszanyerte fényét, ünnepi mivoltát. Újra teret adhat a művészetnek, kultúrának, a szellemi élet méltó központi találkozóhelyévé válhat. Olyan terek, térkapcsolatok jöttek létre, melyek a rendezvények megtartása során a pillanatot ünnepivé varázsolják, legyen szó komolyzenei koncertről, kerületi ünnepi alkalmakról, bálok, esküvők, kiállítások és egyéb művészeti előadásokról.

Díszterem 1893, 1989 és 2021-ben

„A régi Philadelphiában egy ifjúság talán legszebb évtizedét virrasztottuk át, írók, sakkozók, állástalan színészek s végül a cigányok, akik hajnal felé betértek ide, munkából jövet, s családi kérdésekről vitatkoztak. Én láttam még, Budán, a Philadelphiában, nyugalmazott törzsorvost, amint, fogadásból szemrebbenés nélkül megivott nyolc knikebájnt! Ki iszik még Budán knikebájnt?... Bárok nyíltak Budán és dancingok, s a lelkiállapot egyre nyugtalanabbul kereste emlékeit; a régi Philadelphiát becsukták, a híres Philát, melynek teraszáról nyári hajnalokon bámultuk a Horváth-kert meghatóan gyöngéd gesztenyefáit, s a színkör fölött úgy kelt fel a nap, mintha elölről lehetne kezdeni az ifjúságot. A kávéház valamelyik sarkában ott suttogott a nyári zenés színjáték mellékprimadonnája a neves fővárosi álhírlapíró társaságában; hajnali fél hét volt, a szél megmozdult, mint Valéry mondja, kezdődött az élet, lehetett ballagni a gőzbe, a Rudas felé. Ez volt a romantika.” (Márai Sándor: Budán lakni világnézet, Helikon, 2017, Régi kedvünk)