Bemutatkozunk

A felújított Budai Polgári Casino impozáns Krisztina téri épülete ad otthont a Budavári Művelődési Ház utódintézményének, a Máraikultnak. Míg az intézmény célja, hogy folytassa a bemrockpart hagyományos, ’70-es években gyökerező tradicionális programjainak szervezését, mégis, a kerület kulturális életének egyik motorjaként a „megújítva megőrizni” mottóját követve egyszerre igyekszik értékteremtő, innovatív, ugyanakkor a kerületi hagyományokat ápoló kulturális tevékenységet megvalósítani: értékeinkből, hagyományainkból építkezve, gyökereinkből táplálkozva megújulni. A tervezett programszerkezet a legszélesebb korosztály és érdeklődési kör igényeit kívánja kielégíteni a kisgyermekek számára szervezett szórakoztató színházi programokon, valamint készségfejlesztő foglalkozásokon át az esti könnyű- és komolyzenei koncerteken keresztül a nyugdíjasok kisközösségei számára létrehozott hagyományápoló, ismeretterjesztő, városvédő vagy irodalmi tematikájú találkozóinak létrehozásáig. Az intézmény munkatársai elsődleges feladatuknak tartják, hogy a programok érdekesek, színvonalasak és tartalmasak legyenek, amelyek között minden korosztályú és érdeklődésű látogató megtalálja a neki leginkább tetszőt.

Az intézmény a közművelődési tevékenység mellett megújult terembérleti és egyéb szolgáltatásokat biztosít üzleti partnerek számára.

Az épületről

A Budai Polgári Casino székháza 1893-ban épült, id. Francsek Imre tervei szerint. A kaszinó az első emeleten működött, a díszterem mellett több társalgóval, olvasóval és játékszobákkal. A pincében étterem, a földszinten több üzlethelyiség, a második emeleten három bérlakás volt. A földszinti saroküzletben eleinte sörcsarnok, majd bank, 1901-től 1915-ig Auguszt József cukrászdája, aztán ismét bank működött, 1936-ban pedig ide költözött át a szomszédból a Philadelphia kávéház. Az épület tornya Budapest 1944–45-ös ostromakor megsemmisült, homlokzata súlyosan megsérült. A homlokzatot 1946-ban Lux László tervei szerint helyreállították, de a saroktornyot nem javították ki, a homlokzatot – az ép részeket is leverve – teljesen lecsupaszították. A II. világháború után az épület 1989-ig az MSZMP, a KISZ, az Úttörőszövetség és a Munkásőrség kerületi székháza volt, földszintjén fodrászattal és csemegeüzlettel. Ez utóbbi különböző cégérek alatt a felújítás megkezdéséig mindvégig működött.

A Budavári Önkormányzat az épület szétdarabolásakor eladott lakásokat, irodákat kivásárolta és a közösségi és kulturális tér építészeti értékeihez, múltjához és régi-új funkciójához méltó, gondos felújításon esett át. Ennek során a művelődési ház igényeit kiszolgáló funkciók és korszerű elvárások mellett fontos szempont volt a meglévő értékek megtartása, helyreállítása.

Az épület az átalakítás során visszanyerte fényét, ünnepi mivoltát. Újra teret adhat a művészetnek, kultúrának, a szellemi élet méltó központi találkozóhelyévé válhat. Olyan terek, térkapcsolatok jöttek létre, melyek a rendezvények megtartása során a pillanatot ünnepivé varázsolják, legyen szó komolyzenei koncertről, kerületi ünnepi alkalmakról, bálok, esküvők, kiállítások és egyéb művészeti előadásokról.

„A régi Philadelphiában egy ifjúság talán legszebb évtizedét virrasztottuk át, írók, sakkozók, állástalan színészek s végül a cigányok, akik hajnal felé betértek ide, munkából jövet, s családi kérdésekről vitatkoztak. Én láttam még, Budán, a Philadelphiában, nyugalmazott törzsorvost, amint, fogadásból szemrebbenés nélkül megivott nyolc knikebájnt! Ki iszik még Budán knikebájnt?... Bárok nyíltak Budán és dancingok, s a lelkiállapot egyre nyugtalanabbul kereste emlékeit; a régi Philadelphiát becsukták, a híres Philát, melynek teraszáról nyári hajnalokon bámultuk a Horváth-kert meghatóan gyöngéd gesztenyefáit, s a színkör fölött úgy kelt fel a nap, mintha elölről lehetne kezdeni az ifjúságot. A kávéház valamelyik sarkában ott suttogott a nyári zenés színjáték mellékprimadonnája a neves fővárosi álhírlapíró társaságában; hajnali fél hét volt, a szél megmozdult, mint Valéry mondja, kezdődött az élet, lehetett ballagni a gőzbe, a Rudas felé. Ez volt a romantika.” (Márai Sándor: Budán lakni világnézet, Helikon, 2017, Régi kedvünk)